Kiskoromban nem értettem, hogy a kaki szó miért szebb a szarnál, ha mindkettő ugyanazt jelenti.

Amikor az Egyesült Államokból megjöttek a hírek még régebben, hogy a négereket feketének kell hívni, mert a néger szó sértő, röhögtem magamban, mer nálunk a néger volt a semleges megnevezés, feketét akkor mondtunk, ha hangsúlyozni akartuk a különbséget. Azóta nálunk is a fekete a polájt, és a néger a sértő kifejezés. Azért, mert azt mondták, hogy így van, és mi elhittük. Közben meg nem változott semmi. A szavakon kívül.

Azt hallottam, amerikában az emberek elbujdokolnak, ha sósmogyorót akarnak enni, hogy senki ne lássa őket, mert a szeptember 11-i gépeltérítések éppen akkor kezdődtek, amikor az utasok elkezdték bontogatni a kiosztott sósmogyorót. Politikailag azóta nem korrekt sósmogyorót enni, és a kocsmákban rögtön lecserélték valami másra. Egy amerikai mesélte nekem, és büszke volt rá.

A PC egy divat. Rossz divat, mert arra szolgál, hogy ne mondjuk ki, amit gondolunk. Pedig gondoljuk, bármiről is legyen szó. Nem hallottam olyat, hogy a politikailag korrekt szóhasználat elsimított volna bármilyen konfliktust. Csak árthat, mert a hülyeség csak árthat.

Arisztid a nászéjszakán:
- Most drágám készüljön fel a meglepetésre, mert mutatok egy valódi férfiúi pimpilimpit, szaknyelven hímtagot.
Arisztid friss felesége a nászéjszakán:
- Ja, ez az? Ez olyan, mint egy fasz, csak kisebb.